Az idei Balcsi-kör szervezése közben bedobott vad ötlet továbbvadított változata volt, miszerint a Tour de Balatonon részt kéne vennünk és ha már ott vagyunk, teljesítsük a legnagyobb, vagyis az egész tavat megkerülő XL távot.
Geri volt az ötletgazda, vele már korábban megkerültük egy napon belül a tavat, ő pedig saját maga szórakoztatására még egyszer neki futott, majd még egyszer, amikor is nagyon szép időeredménnyel körbe is ért, ezúton is drakula neki 🙂
Túl sok felkészülési időnk nem volt, mert április 30-ára fixáltunk le mindent, május 31-én pedig már rajthoz kellett álljunk. Jöttek a kérdések, hogy de akkor biztos? El tudunk menni? Le fogjuk tudni tekerni a távot? Nem voltunk kimondottan edzésben, de a nevezésünket beadtuk, mert határidőhöz volt kötve. Megkezdtük hát a felkészülést, eltérő módszerekkel, de végeredményben mindkettőnk úgy volt vele, hogy nem lesz probléma az úton, meglesz a táv.
Így gurultunk oda szombat reggel Siófokra - a reggeli előkészületek miatt egy kicsit megcsúszva bár, így a központban már nem is találtunk senkit, csak néhány staff kollégát, de nekieredtünk szép nyugodtan.
Az időjárás barátságos volt. Előző nap még volt egy kis eső, másnapra már kánikulát mondtak, de ez a szombat, bár pár fokkal lehetett volna enyhébb, teljesen jól viselhető volt.
Az első frissítőponton már sikerült beérni pár sporttársat, nem is időztünk sokat, gurultunk tovább. Nem volt baj az erőnlétünkkel, tudtuk hozni az átlagos 23-25 km/óránkénti sebességet. A déli csücsökhöz elérve már helyenként sikerült összefutnunk az elkedvetlenítő bicikliút minőségekkel, de nagy duzzogva, átgurultunk rajtuk, hiszen haladnunk kellett. A frissítő pontok rendben voltak, bár konkrétabb ételek már csak a második felében voltak elérhetők. Izóitalból igyekeztem mindig eleget magamhoz vegyek: de tettem mindig a lityós kulacsomba, illetve a futómellényem is magamra vettem, abban 8 decit, töményebbre kevert mixet lötyögtettem, és néha kortyoltam, ha már éreztem, hogy fogy belőlem a lélek 🙂
Vittem 3 zselét is magammal, azt 120 km-től kezdtem el fogyasztani, a táv hátralévő részére arányosan elosztottam.
Nem versenyre törekedtünk, a cél az volt, hogy egy teljesítménytúra keretében megkerüljük a tavat. Így kicsit gálánsra sikeredett az álló időnk is, összesen 2 órányit frissítgettünk, pihengettünk, végeredményben pedig bruttó 11 óra és 19 perc múlva megérkeztünk a célba.
Nagyszerű nap volt, jól esett végig a tekerés, a Balaton még mindig egy nagyszerű helyszín a bicózásra (azt az egy-két minősíthetetlen bicikliút szakaszt kivéve persze), jól éreztük magunkat és a következő napokon sem éreztük magunkat kutyául, nem jött elő izomláz, nem sújtott komoly fáradtság, szóval elmondhatjuk, hogy jól sikerült a felkészülés is.
Köszi Geri az ötletet és a kompániát, jövőre ugyanott ugyanakkor 🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése