2017. 08. 27.

XIII. Balatonkerülés

Idén hatodmagammal vágtam neki megkerülni kedvenc tavamat, a Balatont.
Hoay Chin és Szilvi uraik, Csabi és Peti társaságában érkeztek, valamint Barna jelentkezett még, hogy szívesen jönne. Csabi és Barna már nem először látogatnak el velem a tóhoz ilyenféle tevékenység űzésére, a többiek mind újoncok voltak, nekik tudtam újat mutatni :)
Az odaérkezést vonattal oldottuk meg, Petivel és Szilvivel Debrecenből indultunk, a többiek Pesten csatlakoztak hozzánk. Nem volt még kimondott tömeg a szerelvényen, mert egy csütörtöki napon vágtunk bele a kör teljesítésébe - vállalva ezzel, hogy a vasárnapi hazaúton sanszos lesz a nem kívánt tömeg.

1. nap: Balatonakarattya - Tihany

A vonatról lepattanva visszamálháztuk a gépeket, előkészültünk és szép lassan, a kezdeti bemelegítő tempót megszokva meggurultuk az első kilométereket. Kenesénél a parkon áthajtva kigurultunk a Balatonhoz, üdvözöltük egymást, mert az elkövetkező négy napban sok időt fogunk együtt eltölteni :)
A vonaton ettünk-ittunk, így ilyen jellegű töltekezésekre való létesítményt nem kellett keresnünk, a haladással foglalkoztunk, mert ez az első nap mindig ilyen, hogy a nap fele elmegy az ideutazással, ha meg még távot is szeretnénk teljesíteni, ahhoz tekerni is kell. Nem is volt ezzel senkinek panasza, szépen surrogtak a kerekek az aszfalton mögöttem, egy-egy kisebb nem várt igazításra persze megálltunk, de az előremenetelünket nem tudták nagyban akadályozni.
A szállásunk ezen az estén Tihanyban várt ránk, úgy gondoltuk, előtte még beugorhatunk a Csopak (vagy inkább Balatonarács) környezetében található Guruljon az élet mindenkinek világbüfébe egy kis ezt-azt elfogyasztani, hát, többnyire a következőket fogyasztottuk:





Miután újra tele voltak a tankok, igyekezetünket a jelenlegi pozíciónk és szállásunk közötti távolság ismételt csökkentésére fordítottuk.
Balatonfüreden csak átgurultunk, közben persze gyönyörködtünk a szépségeiben, illetve serényen kerülgettük a rengeteg ott tartózkodó embert. Átérve rajta már nem volt messze Tihany. Hogy hamar odataláljunk, izzítottam a navigációmat, csak sajnos nem a legkényelmesebb útvonaltervezésre volt állítva, így egy olyan szakaszon is át kellett vágnunk, ahol legjobb esetben is csak tolni tudtuk magunk mellett paripáinkat. Persze ki gondolta volna, hogy Tihanyon belül ilyen utakkal találkozhatunk, a lényeg, hogy átértünk a második bekötőútra, ahonnan még egy kis telefonos segítséget elfogadva beengedést nyerhettünk a Zsuzsa Apartmanba. A szállást nagyszerűnek találtuk, volt helyünk bőven. Itt kicsit szusszantunk, majd a már sötétbe burkolózott Tihany belvárosát igyekeztünk felfedezni, valamit valami jó kis vacsorázó helyet keríteni, hogy másnapra is meglegyen a kívánt energia :)
Hosszas keresgélés után a Tihanyi Retro Pizzériára esett a választásunk, ahol bár nem pizzáztunk, mégis nagyon finomakat ehettünk.

2. nap: Tihany - Badacsonytomaj

A reggelt a nagy mozgás előtt egy kis mozgással indítottam, a félszigeten futottam egy kört, csodás helyeken jártam, nagyon jól esett és kellemes is volt így indítani a napot.



Mire visszaértem, a többiek már összepakolva vártak. A szállásadónknál kiegyenlítettünk a kiegyenlíteni valót, megköszöntünk ott tartózkodásunk lehetőségét és utunkat a Badacsony felé vettük. A lábak már edzettebb mivoltukban pörgették a pedálokat, a tempónk emelkedett. Tegnap egy barátom a családjával tekert velünk szembe, ajánlottak egy halsütőt Aszófőnél, azt terveztük, hogy ma reggel beteszteljük, ám még zárva volt, mikor ott tekertünk el. Végül Zánkáig mentünk, ahol egy kis enni-innivalóval pótoltunk vissza a már addig elégetett kalóriákhoz.
Újra nyeregbe pattantunk, de nem sokáig maradhattunk ott, mert Szepezd után egy éppen defektet javító bandától kérdeztem meg, hogy kell-e segítség, mondták, hogy nem, gurultam tovább és én is megkaptam, amit valószínű ők is :( Egy kis kényszer megálló következett tehát, amit nem a leggyorsabb javítás után mellőztünk is.
A nap már emelkedett, egyre melegebbet is adott, mi meg egyre inkább úgy gondoltuk, jó lenne majd valahol megállni strandolni. Révfülöpre esett a választásunk, ott parkoltuk le a bringáinkat és vetettük magunkat a Balaton üdítő hullámai és habjai közé. Közben eszegettünk is ezt-azt. Badacsonytomaj már a közelben volt, így nem kellett sietnünk, élvezhettük a szabadságunkat, maximálisan kihasználhattuk az időnket. Miután eleget pihentünk, telefonáltam a szállásadónknak, hogy készüljön, hamarosan érkezünk, így innen már meg sem álltunk, csak gurultunk célunk felé. Vagyis a Badacsonynál már nem volt elég a gurulás, tekerni is kellett, mert a Sandra Vendégház a tengernél némelyest magasabb térszínen helyezkedik el. Vendéglátónk nagyon kedves volt, mindenféle eligazítást kínált nekünk, merre menjünk, hol vacsorázzunk, mit ajánl, így már-már mint a helyiek vetettük bele magunkat egy kis városi sétálgatásba. Az elmondások alapján a legszimpatikusabbnak a  Muskátli Étterem és Cukrászda tűnt, azt vettük célba és nem sokára meg is találtuk.




Ismételten ettünk-ittunk egy jót, lassan záróráig maradtunk és jöttünk, hogy még azért aludni is tudjunk a harmadik nap megpróbáltatásai előtt.

3. nap: Badacsonytomaj - Balatonlelle (a vége egy külön szakaszon)

Másnap reggel Petivel beszéltük, hogy fel kéne ugrani a Kisfaludy Kilátóhoz, , hát fel is ugrottunk, a vége felé már kicsit mászós volt, meg el is fáradtunk egy kicsit, de megérte a látványért!




Kicsit később értünk fel, mint szerettünk volna, a Nap már magasabbra kelt annál, mikor még szebbeket fotózhattunk volna róla, de így sem volt hiábavaló az igyekezetünk :)
A szállásra visszaérve összeszedelődzködtünk, kicsekkoltunk, és megkezdtük körünk leghosszabb, de legkevesebb emelkedővel tarkított útvonalát.
Az edzett lábak nem ijedtek meg a fenti badacsonyi Római úton menni - ez a főútnál sokkal esztétikusabb környezetben vezet, illetve a biztonságérzet is jóval több rajta.
Nem sokára Keszthelyre értünk, a Festetics Kastély látogatását nem hagytuk ki, nyaltunk egy jó fagyit és lőttünk ott egy közös képet:


Egy közeli kútból feltöltekeztünk vízzel, majd továbbcsorogtunk a déli part felé.
Balatonmáriafürdőig tudtunk megállás nélkül haladni, ott azonban a Florida fagyizó megálljt parancsolt, hogy egy kicsit lehűtsük magunkat a portékáival.
Innen tovább indulva Petinek sikerült egy ujjnyi vastagságú fadarabbal átdöfetnie a hátsó kerekét. Szakértőn hozzálátott és pikkpakk orvosolta is a problémát. Ilyenkor mindig kicsit elcsendesedik mindenki és nagy gonddal nézi a maga elé táruló utat, nehogy ő legyen a következő, aki miatt meg kell állni. De hát nincs abból semmi, ha meg kell állni; ha meg kell állni, hát meg kell állni :)
A Hydra SmartBottle ott volt velünk, a kulacstartómban, mikor monotonabb szakaszok következtek, lőttem vele egy kis zenét, hogy legyen, ami a hangulatot emeli és a tempót diktálja :)
Fonyódnál még szusszantunk egyet, de a Nap már lassan lenyugvóra járt, így igyekeznünk kellett, hogy még Lellére oda tudjunk érni lámpa nélkül. Ez már nem sikerült sajnos, csak estére értünk oda a Pelso Apartmanházba, de nem volt gond így sem a szállás elfoglalásával.
A pocakunkban már készítettünk helyet valami finomságnak, rövid egyeztetés után a méltán híres és a balatoni halsütők közül 1. helyet elnyerő Nádfedeles Halsütőbe mentünk, hamarosan már nem is volt olyan sok hely a hasunkban :) Még kisétáltunk a kikötőbe, ahonnan amúgy csodás kilátás nyílik az északi partra, most csak a települések fényeit láthattuk, de az is nagyon szép és hangulatos volt.
Visszaérve aludtunk egy jó nagyot és készültünk utolsó távunkra.

4. nap: Balatonlelle - Balatonakarattya

Barna a visszafelé induló vonatra nem vette meg előre a helyjegyét, ma reggel tervezte és ugrott be ezért az állomásra, de sajnos már minden hely elfogyott, sajnos csak egy későbbire kapott. Ez már előrejelezte, hogy délután nem az ürességtől kongó vonattal fogunk hazaindulni.
Ez kicsit kedvünket szegte, illetve gondolkoztunk, hogy Barnának mi legyen a sorsa, de mondta ő, hogy nagy fiú már, nem fogják ellopni, eltölti az időt valahogy hasznosan :)
Szép, monoton pedálcsapásokkal haladtunk településről településre, csak egy-egy rövidebb tankolásra álltunk meg.
Siófokon jártunk kicsivel ebédidő előtt, ott beugrottunk enni egy Mustafa gyrost, de hogy ne a korábbi évekhez hasonló rohanás legyen ennek az egész csodaszép kirándulásnak a vége, gurultunk tovább idejében, hogy a vonat menetrend szerinti indulását elérjük.
A balatonvilágosi panorámánál azért még persze lőttünk egy (két) képet, azokból íme álljon itt egy:


Onnan meg már nagyjából csak gurulnunk kellett az állomásig. Sokan vártak felszállásra, nem hagyhattuk magunkat, fel kellett préselődjünk nekünk is. Barnától azért még elköszöntünk, megköszöntük neki a szíves részvételét és jó utat kívántunk.
Sajnos nem volt jó így ez, Csabi és Hoay Chin egy másik vagonban kaptak helyet, mint mi, az elején csak telekommunikációs eszközökkel tudtunk egymásról,  nagyon szétszakadt a kiscsapat, pedig szerettem volna egy konklúziót vonni a 4 napból, gratulálni az újoncoknak, akik már hivatásos tókerülővé avattattak, megköszönni az öregrókáknak, hogy újra eljöttek és tekertek egy jót. Szuper napokat tudhattunk magunk mögött. Sporttevékenységben, utazási- és kulináris élményekben töltekeztünk és gazdagodtunk, nem hiába telt el ez az időszak. Nagyon jól bírta mindenki a vezetésemet, egy rossz szót sem hallottam - persze ettől függetlenül gondolhattak rosszakat :) Köszönöm mindőtöknek, hogy ott voltatok és részesei voltatok ennek a jó kis kalandnak!

U.i.: Barna vonatjával még további problémák is voltak, el se vitte egészen Pestig, mert különböző üzemzavarai voltak. Barna valahol Martonvásár környékén döntött úgy, hogy elég is volt ebből a társaságból, inkább hazateker onnan, szóval neki még aznap egy jó adag kilométer belekerült a lábába. Respect, Barna!