Azt mondják, minden férfiban van egy „beépített iránytű”,
azért tudnak olyan jól (vagyis jobban, mint a hölgyek) tájékozódni.
Korábban Máthé Tamás barátom - aki korábban országos szinteken
is élvonalbeli eredményeket ért el – tanítgatott a tájfutás rejtelmeire. Nem
lehettem túl jó alapanyag, mert hamar abbamaradt, persze ehhez az kellett inkább,
hogy bennem sem lángolt a tűz a futásféleség iránt.
Aztán telt az idő, jöttek a marathonok, a rövidebb-hosszabb
távok, miegymás, de ez mind a normál futásaim kilométereit növelte.
Aztán néhány hete Nándi komám megemlített egy tájfutó versenyt,
ami főként amatőröket célzott meg. Nándi is nagy pro, 9 évvel ezelőttig volt
aktív, azóta időhiány, sérülések és miegymás miatt abbamaradt, de most szeretné
újra aktivizálni effajta tevékenységét, ezért jelentkezett és hívott engem is,
hátha tetszene.
Én vacilláltam kicsit, mert nem éreztem magamban a
tehetséget. A futást persze szeretem, de ha már valamit kell csinálni közben, az nem
olyan. Azért egy életem, egy halálom, rábólintottam az ajánlatra.
Hűvös reggelre ébredtünk, ködruhába burkolózott a város, így
a verseny helyszínére navigáló narancssárga szalagok sem voltak könnyen
észrevehetők, de végül csak megérkeztem időben a nevezés helyszínére. Mondtam a
nevemet és hogy persze, jó lesz nekem a nyílt kategória, örülök, ha megtalálok
minden pontot, mielőtt elkezdik szedni a pályát befele :) Mondták, hogy nullidőhöz képest mikor indul a rajtunk /mert ez egyénileg változik/ és kaptunk egy ujjunkra húzható elektronikus kütyüt, amit a
checkpointoknál lévő dobozokba kellett dugni, az regisztrálta a versenyző
idejét.
Aztán várakozni kellett, mert a pontokat még akkor vitték
ki, így az előre beígért 10:00 órás rajt sem jött össze. Addig Nándi
rémisztgetett, hogy mi mindenre kell figyeljek és milyen buktatók lehetnek,
amiket el kell kerüljek. Mondanom sem kell, nem nyugtatott meg. Előző este
küldött két tájékoztató pdf-et, amit tanácsos lett volna átolvassak – ezt nem
tettem meg, nem volt rá érkezésem. Kaptam helyette egy szóbeli gyorstalpaló
tanfolyamot, így mire már rajtra került a sor, kezdtem megnyugodni. Attól paráztam
egyébként, hogy nem lesz a térképen bejelölve, hogy most épp hol állok, hanem
csak a pontok, amiket érinteni kell. Aztán mikor kézhez kaptam, akkor esett le,
hogy jaaa, hát ez így laza :) Ugyanis a kezdőpont és az egyenként növekvő számú
pontok szépen jelölve vannak, össze vannak légvonalban kötve, szóval csak a
tájékozódási pontokat kellett figyelni és aszerint érinteni a pontokat.
A térkép:
A térkép:
Az első pont pont szemben volt a rajttal, azt hamar be is
tudtam csekkolni. A második pont egy háztömbön túl, nem messze onnan. Ekkor
hibáztam, ugyanis ebben az irányban kellett volna a harmadikhoz is futni, de
valahogy összekevertem és a másik irányba indultam. Néztem is a térképen, hogy
hééé, itt nincs nagy panelház jelölve én meg már annak a tövében szaladgálok,
ezért felülvizsgálat alá vetettem korábbi irányváltoztatásomat és nyugtáztam,
hogy azt nem így kellett volna. Korrigáltam is, így egy kis időkieséssel, de
meglett a harmadik is. Innen lényegében egy kört kellett csapni az rajt-célként
szolgáló iskola körül. Ábszolúte nem volt nehéz, a táv sem volt sok, mindössze
1,6 km, a 11. pont után már a cél következett. 11:32-es eredményt
regisztráltattam a ketyerémmel, Nándi két percet vert rám – nemhiába az évek meg
a tapasztalat :)
Egy kicsit nehezebb, hosszabb táv lehet, jobban lázba hozna,
így sajnos mire belelendültem volna, már vége is lett. De ami volt, az tetszett
– mondjuk a sima futás élményét talán nem éri el, elsőre azt mondanám, ezt
azoknak javaslom, akik futni egyébként nem szeretnek, ezért kell nekik valami,
ami eltereli a figyelmüket róla, így játékosan telik, mégis sportolnak közben.
Volt egy második forduló, azon már nem tudtam részt venni,
Nándi viszont annál inkább, be is zsebelt egy jó kis ezüstöt, ezúton is jár
neki a big grat! :)
Lefotózta egyébként az első forduló eredményeit, ott is
ezüsttel zárt, én meg mögötte a képzeletbeli bronzzal vigasztalódtam :)
Nem mondom, hogy ez volt az első és utolsó tájfutásom,
lehet, ha lesz valami keményebb verseny és jobban beletanulnék, neveznék még
ilyesmikre, mert néha talán nem árt egy kis változatosság.
