Mi a különbség a marathon és a félmarathon között?

Gondolom, a legevidensebb választ minden kedves Olvasóm már magában mondja, és szemét forgatva gondolja, hogy mire akar kilyukadni ez a bolond blogger ennek a bejegyzésnek a címkérdésével: 'Hát a félmarathon fele a marathonnak.' :) Na de van azért itt még néhány eltérés...

Sose szaladtam még eleve, célként félmarathont, eddig csak 10 kilókat és marathonokat futottam, edzésszinten pedig különféle távolságú történeteket. Most se lett volna ez másképp, de a kötelességeim úgy diktáltak, hogy nem futhatom le a marathont, a szűkös időbe csak egy félmarathon férhet bele. Így történt, hogy tapasztalatokat szereztem ezzel a távval kapcsolatban, melyet szeretnék pár gondolatban összehasonlítani a marathonnal.

Nyilvánvaló, hogy így, hogy csak fele a távolság, nem is kell rá annyit készülni, nem is vesz annyira igénybe. Viszont így a kihívás is csökken - nemcsak a felére, hanem töredékére. Ezt abból láttam, hogy a célba érésem során semmilyen ahhoz közeli érzést nem tudtam előkeresni a szívemből, ami hasonlított volna arra, mikor egy marathoni táv teljesítése után érkezek a célba.

Persze jobban lehet kenni a tempót, bőven fele olyan jó időt lehet futni, mint a marathonon. Mégis úgy voltam vele, hogy minek, ha a rendes, egész táv felénél abbahagyod? Nekem ez egy kicsit, olyan, mint egy verseny feladása. Na jó, nőknek, gyermekeknek, alkatilag hátrányos fériaknak még elfogadható.

Ismerek egy srácot. Régóta fut már, elég ügyes is benne, másfél óra körüli időkkel fejezi be a félmarathonjait, de még - tudtommal - nem indult marathonon. Próbálom serényen, de nem értem meg.

Tamás barátom ezen a versenyen futotta első marathonját. Szinte nem is edzett előtte, így némi görcsöléssel, gyaloglással, de teljesítette a távot. Szerintem sokkal nagyobb, nemesebb dolog ez, mint végigfutni egy félmarathont - legyen az akármilyen csúcs időn belül. Ahogy azóta értesültem róla, már ő is úgy van vele, hogy megérte :)
Nem is nagyon sorakoztatok már fel több érvet, úgyis csak a félmarathon ellen szólnának, legyen ennyi elég; ha vki szeretne még róluk beszélni, beszélgetni velem, keressen meg, egy finom tea mellett megdumáljuk :)
Ami biztos, hogy ha tehetem, több félmarathont nem futok, inkább megduplázom a felet egy teljes egészre.
Tamásnak ezúton is gratulálok!