A Visegrádi hegyek hódítása

Úgy alakult, hogy egy hétvégét pár cimborával Esztergomban tölthettünk, kettőnknél bicikli is volt, így vétekként éltük volna meg, ha nem megyünk legalább egyszer tekerészni ide-oda a Visegrádi hegyekbe. El is érkezett egy nap, mikor össze tudtuk hozni; az eredeti terv egy pár óráról szólt, aztán továbbhúzódott.
Úgy szerettük volna, hogy a Duna mentén tekerjünk, ez jó is volt, mert az Euro Velo 6-os bicikliút ott vezet, így a választás jól esett.
A biciklis komám:
Elindultunk Visegrád felé, viszont Szobnál komppal kellett volna átkelni, ami eléggé drága volt, plusz óránként járt és még ~40 percet várni kellett volna a következőre, így folytattuk az utat inkább az országúton - persze mellénnyel kiegészítve kinézetünket. Ahogy tekertünk, néhol felbukkant mellettünk a Duna, néhol emelkedősebbre váltott az út, néhol településeken keltünk át, néhol pedig kellemesen lejtős terepen tekerhettünk, az út minősége csak helyenként volt rázós, egyébként nagyon ínyünkre való. Nemsokára Visegrádon voltunk, itt még letekertünk a kompkikötőhöz - ha Szobnál átmentünk volna a Dunán, itt hozott volna vissza az út -, terveztük még, hogy felmegyünk a fellegvárhoz is. Bár onnan lentről elég magasnak tűnt, de bevállaltuk. Megindultunk felfelé, viszont inkább toltuk a biciklit, mint tekertük, mert elég meredek arrafele, és a single speed-emet vittem, nem a váltóst, így emelkedőhöz képest nagy áttétellel buktam is az ilyen szakaszokat, biciklis komám pedig szolidáris volt és ő is tolta, ahol olyan volt. Felértünk, lőttünk pár fotót a szép panorámával, visszatelefonáltunk a szállásra, hogy nem fogunk visszaérni a tervezett ebédre, mert eléggé elhúzódott az idő. A hegyek hódítói:
Felfele az úton láttunk egy kutat, terveztük, hogy lefelé jövet megállunk itt tankolni, mert fogytán volt már a vizünk.
Így is tettünk, jöttünk le a hegyről szép tempóban. Meg is álltunk a kútnál, nagyon finom vizet lehet ott csapolni, feltöltekeztünk, aztán mikor indultunk volna tovább, éreztem, hogy az első kerekem lapos. Áhh+ - mondom. De volt nálam minden - vagyis úgy gondoltam. Le is szereltem gyorsan, ki a belső, elő a pumpa, hogy megnézzem, hol a sérülés. Ekkor vettem észre: nincs nálam a szelepátalakító, a másik táskámban hagytam a szálláson. Kicsi volta miatt nem akartam egyik szerszámos készletembe se tenni, mert hogy akkor elkallódik, így gondoltam, jó lesz a táskám első zsebében, amire nem is gondoltam, hogy onnan is ki kéne pakoljak. Tényleg minden volt nálam: gumjavító készlet, szerszámkészlet, pótbelső, pumpa, még elsősegély csomag is, az ég adta világon minden, csak ez a kis apróság egyedül nem, ez maradt otthon. Esztergom pedig 30 km-re volt. Nem volt mit tenni, ismertem egy módszert ilyen esetekre: fűvel kitömni a külső gumit. Nem lesz beton kemény, de arra elég, hogy megvédje a felnit a felütésektől és ne vágja szét a felni a külsőt. Megcsináltuk a dolgot, elindultam, hááát, elég döcögős lett; 20-szal lehetett neki annyira tolni, hogy ne legyen nagyon gáz, de még haladjunk is. Hamar hazaértünk, nem lett végül semmi probléma a keróval, csak engem fárasztott le ilyen módon tekerni, de vissza is nyertem hamar az energiát, a szálláson megjavítottam a bajt, és már csak az evéssel és a pihenéssel kellett törődni - az pedig általában kellemes tevékenység.
Szép nap volt, szép helyeken jártunk, izgalmas megtapasztalásban volt részem; sokáig fogok rá emlékezni :)

U.i.: azóta, ha a single speed-del járok, a nyakláncomra fűzve hordom a szelepátalakítót.