Az augusztus 4-6-ai bogártalálkozón érett meg a gondolat arra, hogy konkrét időpont szülessen a Balaton biciklivel való körbetekerésére, vagyis augusztus 10. Előtte való nap elmentünk megvenni a vonatjegyeket.
Másnap reggel találkoztunk az állomáson, kerókat fel a kerószállító vagonra, és hogy ne legyenek felügyelet nélkül, ottmaradtunk velük. Kissé nehezen, de nyugtáztuk, hogy azért az én bicómra ráfért volna egy alaposabb szerviz, ugyanis némi nyolcasok és fékhibák tarkították egészségi állapotát. Na nembaj, majd tekerek egy kicsit keményebben, legalább sportosabb lesz a dolog… Déltájban megérkeztünk a kiszemelt starthelyre, Balatonfűzfőre.
Felcuccoltunk és útnak indultunk. Az első 10 km-en enyhén szólva bebuktuk a dolgot. Ugye négy kerekünk volt /2-2 a gyengébbek kedvéért :)/, ebből 3 defektet kapott. Néztük, hogy mi a problemo, beragasztgattuk a lyukakat és újraindultunk.
2-3 óra múlva újra kellett a kerekeket pumpálni, mert a folyamatos terhelés alatt eresztettek, ezek szerint több lyuk volt, csak az a több kisebb is volt, így elkerülték a figyelmet. /itthon utólag a szervizben tudatták, hogy vmibe belemehettünk, mert az egyik belsőből 41 tüskét szedtek ki, aztán inkább hagyták is a számolgatást… Szóval bizta vmi fűzfői fának a termése lehetett ilyen tüskés, amin mi mit sem tudva átmentünk./ Hála Istennek azért volt nálunk pótbelső is, pumpa is, így nagy baj nem ért minket. Balatonfüreden épp borhetek volt, aminek keretében megismerkedtünk a traminival – fincsa egy bor, meg kell hogy valljam :) Aznapi tervünk Badacsonylábdihegy volt, ahol egy telken felverhettük a sátrat. Előbb viszont el kellett oda jutni. Ca. 70 km volt, de kész lettem a végére. Folyamatos hegyre fel és hegyre le… Lényeg a lényeg, 9-re megérkeztünk a célhelyre, sátor fel, pakolászás ide-oda. Kerestünk volna vmi féle kaját meg piát, de már zárva volt minden. Azért lementünk a partra, ahol egy csapból szereztünk nedűt, köszönet az éjjeliőrnek érte :) Kissé éhesen, de elaludtunk, és másnap fényes reggelre ébredtünk. Valószínűleg némi kétségbeesés látszott rajtam, mert mondta Tomi, hogy kitartás, megcsináljuk :) Jól is esett a biztatás, be is indult a második nap. Lelle volt a célállomás, odáig megint vagy 70-75 km. A segítőink:
Kedves kis Magyarországunk ugye nem egy hegyes-völgyes terület, így ez a szakasz már nem is volt olyan emberpróbáló. Kényelmesen végignyomtuk, viszont kajánk aznapra se volt sok, csupán csokik, szőlőcukor, müzli. Meg persze folyadékként víz, sok-sok víz! Megérkeztünk Lellére, vettünk egy sátorhelyet és lerakatba helyeztük járműveinket. Vigyáztunk nagyon, nehogy megtámadjanak a mókusok :)
Pár szabad óránkra való tekintettel igyekeztünk vmi betevőt keríteni. Végignéztük a pizzériákat, hol találunk extra nagy pizzát. Még kérésre se gyártottak volna 32-esnél nagyobbat, így kénytelenek voltunk azzal beérni. Persze, nem elégedtünk meg eggyel, ha lúd, akkor legyen disznó :D rendeltünk még 1-et 1-et. És ha már enni ettünk, vmit inni is kellett. A borvidék jelenléte sem elhanyagolandó, így természetes volt a választandó ital: bor! Abból fél-fél liter és mentünk nyugovóra. Jött a harmadnap. 5-re kellett visszaérni Fűzfőre, akkor indult a vonat vissza. Utolsó távunk majdnem 80 km volt, viszont valszeg annyira megedződtünk, hogy annyira lazán ment, mintha csak 20 km-et tettünk volna meg. A pumpálások a mai napból sem maradtak ki, de már azt is megszoktuk. Nem állíthatott meg semmi se :) Még az eső /csepergés/ is próbálkozott egy kicsit, de már az sem érdekelt minket. Csak mentünk és mentünk a cél felé. Fél 4-re körbekeróztuk a magyar tengert, ca. 220 km, finom táv. Volt még időnk lemenni a partra, bevágni fél-fél dinnyét, enni-inni, aztán fel a vonatra és go home!
Kellemes út volt, sok szép helyen biciklizhettünk nagyon jó időben, örökemlékű dolog. Köszi, Tomek! ;)
Másnap reggel találkoztunk az állomáson, kerókat fel a kerószállító vagonra, és hogy ne legyenek felügyelet nélkül, ottmaradtunk velük. Kissé nehezen, de nyugtáztuk, hogy azért az én bicómra ráfért volna egy alaposabb szerviz, ugyanis némi nyolcasok és fékhibák tarkították egészségi állapotát. Na nembaj, majd tekerek egy kicsit keményebben, legalább sportosabb lesz a dolog… Déltájban megérkeztünk a kiszemelt starthelyre, Balatonfűzfőre.
Felcuccoltunk és útnak indultunk. Az első 10 km-en enyhén szólva bebuktuk a dolgot. Ugye négy kerekünk volt /2-2 a gyengébbek kedvéért :)/, ebből 3 defektet kapott. Néztük, hogy mi a problemo, beragasztgattuk a lyukakat és újraindultunk.
2-3 óra múlva újra kellett a kerekeket pumpálni, mert a folyamatos terhelés alatt eresztettek, ezek szerint több lyuk volt, csak az a több kisebb is volt, így elkerülték a figyelmet. /itthon utólag a szervizben tudatták, hogy vmibe belemehettünk, mert az egyik belsőből 41 tüskét szedtek ki, aztán inkább hagyták is a számolgatást… Szóval bizta vmi fűzfői fának a termése lehetett ilyen tüskés, amin mi mit sem tudva átmentünk./ Hála Istennek azért volt nálunk pótbelső is, pumpa is, így nagy baj nem ért minket. Balatonfüreden épp borhetek volt, aminek keretében megismerkedtünk a traminival – fincsa egy bor, meg kell hogy valljam :) Aznapi tervünk Badacsonylábdihegy volt, ahol egy telken felverhettük a sátrat. Előbb viszont el kellett oda jutni. Ca. 70 km volt, de kész lettem a végére. Folyamatos hegyre fel és hegyre le… Lényeg a lényeg, 9-re megérkeztünk a célhelyre, sátor fel, pakolászás ide-oda. Kerestünk volna vmi féle kaját meg piát, de már zárva volt minden. Azért lementünk a partra, ahol egy csapból szereztünk nedűt, köszönet az éjjeliőrnek érte :) Kissé éhesen, de elaludtunk, és másnap fényes reggelre ébredtünk. Valószínűleg némi kétségbeesés látszott rajtam, mert mondta Tomi, hogy kitartás, megcsináljuk :) Jól is esett a biztatás, be is indult a második nap. Lelle volt a célállomás, odáig megint vagy 70-75 km. A segítőink:
Kedves kis Magyarországunk ugye nem egy hegyes-völgyes terület, így ez a szakasz már nem is volt olyan emberpróbáló. Kényelmesen végignyomtuk, viszont kajánk aznapra se volt sok, csupán csokik, szőlőcukor, müzli. Meg persze folyadékként víz, sok-sok víz! Megérkeztünk Lellére, vettünk egy sátorhelyet és lerakatba helyeztük járműveinket. Vigyáztunk nagyon, nehogy megtámadjanak a mókusok :)
Pár szabad óránkra való tekintettel igyekeztünk vmi betevőt keríteni. Végignéztük a pizzériákat, hol találunk extra nagy pizzát. Még kérésre se gyártottak volna 32-esnél nagyobbat, így kénytelenek voltunk azzal beérni. Persze, nem elégedtünk meg eggyel, ha lúd, akkor legyen disznó :D rendeltünk még 1-et 1-et. És ha már enni ettünk, vmit inni is kellett. A borvidék jelenléte sem elhanyagolandó, így természetes volt a választandó ital: bor! Abból fél-fél liter és mentünk nyugovóra. Jött a harmadnap. 5-re kellett visszaérni Fűzfőre, akkor indult a vonat vissza. Utolsó távunk majdnem 80 km volt, viszont valszeg annyira megedződtünk, hogy annyira lazán ment, mintha csak 20 km-et tettünk volna meg. A pumpálások a mai napból sem maradtak ki, de már azt is megszoktuk. Nem állíthatott meg semmi se :) Még az eső /csepergés/ is próbálkozott egy kicsit, de már az sem érdekelt minket. Csak mentünk és mentünk a cél felé. Fél 4-re körbekeróztuk a magyar tengert, ca. 220 km, finom táv. Volt még időnk lemenni a partra, bevágni fél-fél dinnyét, enni-inni, aztán fel a vonatra és go home!
Kellemes út volt, sok szép helyen biciklizhettünk nagyon jó időben, örökemlékű dolog. Köszi, Tomek! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése