Bő 2000 km a Balaton körül

A 2014-es Balaton-hódítás újabb rekordokat döntött. Most volt a legnagyobb létszámú csapat, most jelentkezett a legtöbb lány, most ettünk a legtöbb helyen, a legtöbb félét és most vittem magammal a legtöbb cuccot.

A hódítás lehetőséget most is sokaknak felkínáltam, a sokak közül öten haraptak az ajánlatra, köztük két újdonsült, Balatont hódítani vágyó, valamint három “visszaeső”, akik már korábban megtették a kört. Három lány, Évi, Ildi, Orsi és három fiú, Attila, Csabi és jómagam indultunk tehát útnak szombaton, hogy a sokórás vonatút után a Balaton párájával átitatott atmoszférában megkezdhessük tókerülésünket. Nem sokkal fél kettő múltán sor is került erre a tettre.

Csodás időnk volt, még talán melegebb is, mint kéne. Hamar összeszokott a banda, és gyorsan kialakult, hogy milyen tempóban, milyen tapadással és sorrendben haladjunk egymás mögött.

Azonban nemsokára kényszermegállót kellett előidézzünk, ugyanis Kenese előtt egy kavicsos útburkolatú kanyarban Ildi vékony gumis biciklije megtántorodott és lehajította magáról hajtóját, aminek egy kis térd ütés és egy kicsit nagyobb horzsolódás lett az eredménye. Igyekeztünk orvosolni a helyzetet, Évi felajánlott egy jó nagy méretű tapaszt, mely lefedte a sebet, viszont mikor továbbindultunk, hamarosan le is vált.

Nem messze úgy találtam jónak, hogy menjünk le a partra egy kis érintkezésre a Balatonnal. Itt lógattuk a lábunkat a vízbe először és megbeszéltük, hogy kinek milyen igényei vannak és azok alapján hol kell majd legközelebb megálljunk.

Szusszantunk egyet és újra nyeregbe pattantunk. Balatonfüredre gondoltuk a következő megállót, azonban az emelkedőkön hátra-hátrapillantva azt vettem észre, hogy ez még így első nap kicsit sok a lányoknak, így inkább visszább vettem a dologból és már Füred előtt a csopaki 'Guruljon az élet! Mindenkinek' pihenőnél stílszerűen pihenőt rendeltem el. Azt hiszem, mindenki örömére - mert bár még nem voltam itt, én is úgy gondoltam, ez csak jó hely lehet.

Kikértünk egy-két finomságot az asztalra, miközben fogyasztottuk azokat, beszélgettünk erről-arról, néhányan megosztották, hogy látják eddig, alapjában véve mondhatni pozitívakat hallottam, amit örömmel nyugtáztam.

A Nap már előrehaladott állapotában járt az égen, így folytattuk tekerésünket, hogy időben az örvényesi szálláshelyünkre érhessünk. Füreden még Évi javaslatára beugrottunk a Bergmann cukrászdába nyalni egy-két gömb fagyit. Ez fél 7 tájban történt, így igyekvőre kellett fogni a témát, sajnos már a tihanyi kitérőt sem vállalhattuk be, de így legalább időben megérkeztünk a szállásunkra.

Lecuccoltunk, majd mivel már éhesek voltak a hasak, betértünk a helyi Huszár Vendéglőbe, ahol eleget tehettünk az igények kielégítésének.

Este Attila és Csabi még úgy gondolták, hogy átugranak Füredre jól érezni magukat. Mikor visszatértek, akkor láttam, hogy Attila biciklijének első kereke elengedte a korábban belepumpált levegőt. Késő volt már, úgy voltunk vele, hogy majd másnap reggel kerítünk időt a megjavítására.

Mint kiderült, a sötétben, a bicikliúton egy törött üvegen mentek keresztül - még jó, hogy 4-ből csak egy gumiban keletkezett kár!

Az első nap műholdas lekövetése - bővebb információkért kattints!

Legjobb tudásom szerint befoltoztam, és megkezdtük második napi etapunk teljesítését.

Nem mentünk sokat, a következő település vonzáskörzetében hallom, hogy Csabi értesít hátulról, valami nincs rendben, Attilának nyoma veszett. Megállítottam a csapatot, egy árnyékos helyre navigáltam őket és visszaindultam. ~500 méterrel visszább ott is volt a bajbajutott, ismét leengedett a belső gumija, térereje meg nem volt, így nem tudott telefonálni, hogy álljunk már meg.

Szétszedtük tehát újra a kereket, a szelepnél lévő nagyobb hasadást nem fedte le teljes mértékben a folt, így azt egy nagyobbra cseréltem. Sajnos a szelep tövéig fel kellett ragasztani, ami nem eredményezett korrekt tapadást, de azért megpróbáltuk. Közben Csabi is visszacsatlakozott a hímfalkához. Felpumpáltuk és visszaszereltük a bajos kereket. Mikor elcsomagoltam a szerszámokat és indultunk volna, szomorúan észleltük, hogy a beleinvesztált levegőnek már a fele sincs bent. Egy új belső vétele volt a legújabb célunk. Attila eltolta a biciklit a csapat árnyékos pihenőhelyéig, ott megérdeklődtünk egy kedves hölgyet, hol találhatunk bicikliboltot, mondta, hogy legközelebb 4 km-re lesz a Bringakali, ott segítenek. Csabi és Attila - Évi biciklijének segítségével - elbicikliztek tehát oda, mi addig hűsöltünk az árnyékban, illetve előkészítettük a kereket, hogy már csak bele kelljen tenni az új belsőt. Fél óra múlva vissza is ért Attila - Csabi biciklijével és egyedül, ugyanis Csabi jobbnak találta, ha ott megvár minket Évi biciklijével. Évinek így átmenetileg ki kellett próbálnia egy másik biciklit, ez Attila immáron helyrehozott kerékpárja volt, mely jellegében próbált hasonlítani a sajátjára.

Lényegében lényeges dolgok nélkül zajlott tovább az utunk, Pálköve határában azonban megálltunk egy frissítőre, mert addig jó tempót jöttünk és megérdemeltnek éreztük. Ettünk-ittunk - kinek milyen igénye volt, majd hogy nagyon ne teljen el a tekeréssel eltölthető időnk, megindultunk. Csabi azonban utánunk szólt, hogy ne tegyük, és a kerekére mutogatott. Először viccnek tűnt, de aztán bizonyítólag összelapította és valóban levegőhiányban szenvedett szerencsétlen gumi. Hamar meg is lett a tettes, egy növény tüskéje szúrta át a külsőt, de annyira, hogy a belsőt is elérte. Gondolta Csabi, hogy csak pumpáljunk bele egyet és mivel kicsi a lyuk, nagy sebességgel előremegy és majd a Badacsonyban találkozunk. Jó ötletnek tűnt, így is tettünk, Csabi elindult, mi is utána. Balatonrendes előtt van egy rövidítési lehetőség; ~400 métert a főúton megtéve le lehet vágni egy ~2 km-es szerintem kissé indokolatlan szakaszt /levisz a strandra egy bő kilométeren, majd onnan 100 méter múlva visszahoz ugyanilyen távon/. Már csak útközben jutott eszembe, hogy ezt nem említettem Csabinak, így mi már Ábrahámhegyen voltunk, mikor jött a telefon, hogy mi hol jöttünk, mert ő lement a strand felé, a kereke meg közben lapos lett. Visszamentem gyorsan érte, szerencse, hogy kemény fából faragták és az emelkedőn feljött, nem is kellett sokat tekerjek, már ott volt. Pumpáltunk bele újra egy kis levegőt, majd elmentünk a csapatig.

Köszi a képet, Orsi! :)

Ott kezelésbe vettük a lyuk foldozását, mire Attila újra észlelte, ezúttal viszont a hátsó kereke tekintetében, hogy valami nincs rendben. Ott is egy tüske intézte el a belsőt, ismét nem nagy lyukat ejtve rajta. Felkerült tehát egy-egy folt, és a munka eredménye jónak is tűnt, ugyanis újra tekerhettünk és nem jöttek a jelzések, hogy 'Baj van, álljunk meg!'.

Mentünk tehát a Badacsony felé, Badacsonytomajra is beértünk, itt vezet a bicikliút fent a Római úton, mely összeköti a hegyen lévő településeket, mégsem forgalmas, mert az autók többsége lent megy a 71-esen, illetve a Badacsony ívének belső körén haladunk, így rövidebb is az út - persze emelkedősebb is, amiért némi lázadozások alakultak ki a csapat két hevesebb vérmérsékletű nőtagjai által. Ezt sikerült egy fagyival lehűteni, illetőleg próbálkoztam kelteni bennük a reményt, hogy hamarosan már csak le kell ereszkedni a hegyről és innen már csak lefelé visz az út.

Az emelkedők megterhelő hatásának figyelmen kívül hagyásával csodás tájakra láthatunk rá, mind a Balaton, mind a Badacsony felé tekintgetve.

Nemsokára valóban vége lett a Badacsonynak és leereszkedtünk róla. Megbeszéltük, hogy beugrunk Szigligetre, mert szerettünk volna enni egy kis halat, és úgy hallottuk, hogy az ottani strandon Oszi bácsi finomat tud előállítani. Elérkeztünk a strand bejáratáig, 18:00-ig volt pénztár, mi 17:54-kor már áthaladhattunk belépőjegy fizetése nélkül. Pihenőhelyet kerestünk a biciklijeinknek, majd beálltunk a halkiszolgáló pult elé és tanakodtunk, mit együnk. Mikor ránk került a sor és szerettünk volna választani, Oszi bácsi nem épp vásárlóbarát megnyilvánulása egy másik hely profitját hivatott növelni, így ott ettünk halas pizzát és más nyalánkságokat.

Csabi és Attila hálájuk jeléül a sok toldozgatásért-foldozgatásért cserébe megvendégelt egy-egy házmesterre, köszönettel fogadtam és fogyasztottam.

Ezután pedig ha már a Balatonon voltunk, csobbantunk is egyet benne, jó volt kicsit megmártózni, de már lefelé úton volt a Nap, így nem is időztünk sokáig, hanem györöki szállásunk irányába vetettük magunkat - vetettük volna helyesebben, mert a lányok kívánós szeme egy cukrászdát pillantott meg, így becsábítottak oda minket is. Telefonáltam a házigazdának, hogy ne haragudjon, hogy nem értünk még oda, de rajta vagyunk a témán.

Mire megettük a sütit, egészen beesteledett, a sötét is kezdte átvenni a napsugarak helyét.

A csapat már fáradt volt, kicsit nyűgös is talán és még ~8 kilométer állt előttünk. Beizzítottuk a kerólámpákat, és úgy folytattuk utunkat. Már egész sötét volt, mire beértünk Balatongyörökre, de ott meg már egész nagy élet tárult a szemünk elé; vásári forgatag, sok-sok ember, fények, zene, a szállásunkhoz pedig egy emelkedőn kellet felkaptatnunk, de hamar az is meglett. Becsekkoltunk, elfoglaltunk egy-egy szobát, majd mindenki megkereste a komfortjához leginkább illő tevékenységet - ki mosakodott, ki borozott. A srácok most is gondoltak egyet és az éjszaka első felét a városi vásári forgatagban töltötték.

A második nap műholdas lekövetése - bővebb információkért kattints!

Másnap 10-kor elhagytuk a szálláshelyet, a helyi ábécében feltankoltunk egy kis reggelinek valóból, majd Keszthelyig meg se álltunk.

Egész jó tempót tudtunk kipumpálni a lábunkból, a csapat kezdett megedződni, érződött, hogy nem hiába volt az az első két napi emelkedős rész.

Keszthelyen beugrottunk a kastélyhoz, pihentünk egy huzamosabbat, az ottani oroszlános kútnál vettünk magunkhoz vizet, majd búcsút véve elhagytuk az északi partot, hogy nemsokára átérkezhessünk a délire.

Következő megállóhelyként ideálisnak bizonyult a fenékpusztai 400 éves vámház. Ideérve kicsit ramaty időjárási helyzettel szembesülhettünk; szembeszelünk volt és esőre állt a dolog. Itt fogyasztottunk egy kis ezt-azt. Mire újra biciklire ültünk, visszajött a jó idő.

Újra jó tempóban közlekedhettünk, legközelebb csak Balatonmáriafürdőn fékeztük paripáinkat, mikor Évi gasztro-érzékeny szeme megpillantotta egy hirdetőtáblán a 2014. év Balaton fagyija díjat nyert 'Balatoni randevú' fantázianevű, pezsgős, marcipános, szamócás ízesítésű fagyi reklámját és megálljt parancsolt. Ugyanis az itteni Florida Fagyizóban készítették el ezt a remek csemegét, melyből ettünk is rendesen, de nem hagytuk a többi félét sem kóstolás nélkül, repeták során igyekeztünk különböző ízeket is betesztelni.

Fonyódnál beiktattunk idén is egy hajókázást, átszeltük a habokat Badacsony irányába és vissza.

Miután kihajókáztuk magunkat, ettünk egy lángost, aztán megegyeztünk, hogy továbbindulunk. 

Balatonszemesen várt a harmadik esti szálláshelyünk, még azelőtt sikerült odaérnünk, mielőtt sötétség borult volna a tájra.

Elfoglaltuk, berendezkedtünk, majd a srácok kivételével kinéztünk még a naplementével borított partra, annak végeszakadtával pedig a kikötőbe, hogy telítsük valamivel a gyomrunkat. Attila és Csabi megint csúcsra járatták az éjszakát, ezennel Siófokra vonatoztak át, majd hajnaltájt vissza.

A harmadik nap műholdas lekövetése - bővebb információkért kattints!

Utolsó nap a cél az volt, hogy a 14:44-es vonat indulása előtt befejezzük a Balatonkerülésünket. Ezt monoton, 20 körüli kilométer/óránkénti sebességgel végeztük, mivel ekkorra már nagyon edzett társaság követett. Siófokon álltunk csak meg ebédidő környékén, hogy falatozzunk valami finomat. Gasztro-hosztjaink Csabiék voltak, mivel ők este már felderítették a terepet. Miközben ebédünket fogyasztottuk, szemerkélve ugyan, de eleredt az eső. Örömmel fogadtuk, hogy mire befejeztük, el is állt.

Siófoktól már nem kellett sokat menni, hogy teljesítsük a kört, a világosi emelkedő után pihentünk egyet, gyönyörködtünk a panorámában, amikor láttuk, hogy közelít felénk egy nem túl barátságos felhő. Próbáltunk menekülni előle, de gyorsabb volt és perceken belül a nyakunkba szakad a tartalma, hamarosan bőrig áztunk, így kellett tehát folytassuk utunk befejező részét, de sikerült elérni a vonatot.

A nagyedik nap műholdas lekövetése - bővebb információkért kattints!

A vonaton sort kerítettünk, hogy vizes ruháinkat szárazra - vagy legalábbis kevésbé átázottra - cseréljük.

A csapatra büszke vagyok, nagyon meg voltam Velük elégedve, Évi, Orsi, legyetek üdvözölve a Balaton-hódítók körében, Ildi, Attila, Csabi, köszönöm, hogy újra velem tartottatok!

Gratulálok Nektek! ;)

És köszönöm, hogy jelenlétetekkel támogattatok 10. Balaton-kerülésemnél, így már elmondhatom magamról, hogy ezidáig bő 2000 kilométert tekertem a Balaton körül :)