2018. 10. 20.

A nagy Cobranco-interjú

Az elősztori


Aki kicsit is otthon van a kerékpározásban, a kerékpártúrák világában, esetleg érdeklődést mutat környező útvonalak felfedezésére vagy csak a "fíling kedvéért" szeret tartalmas videókat nézni, az nagy valószínűséggel találkozott már Cobranco nevével és munkásságával.
Pár éve én is találkoztam és a Youtube csatornáján található videóit nézegetve felmerült bennem pár kérdés, amelyeket fel is tettem neki, ő pedig készségesen válaszolt.
Kedves Olvasóim, fogadjátok most szeretettel és érdeklődéssel ezt a beszélgetést :)



Az interjú



BLePister: Hogy kezdődött az egész, ahogy elkezdtél biciklizni, videózni, youtuberré válni?

Cobranco: Érdekes a történet, bár a kérdést ketté választanám. A bringázás gyerekkori szenvedély, lakótelepi idétlenkedésnek indult, majd ahogy benőtt a fejem lágya, elkezdett érdekelni a világ, az utazás. Akkoriban egy nyugat európai több hetes kirándulás nem a magyarok pénztárcájához volt szabva, tehát találnunk kellett egy költséghatékony megoldást, amivel bejárhatjuk Európát, úgy, hogy nem rokkanunk bele anyagilag. Ekkor jött újra előtérbe a kerékpár és azóta már szenvedéllyé nőtte ki magát, immár 30 éve. Persze nekem is volt mentorom, az első túratársam, aki akkor már profiként járta a környező országokat és belevitt ebbe a kalandos életbe.
A videózás szinte egyidős a túráimmal, ugyanis nekem már a kilencvenes évek elején is volt mozgófilm rögzítésre alkalmas eszközöm, igaz, még az a VHS-féle, „vállrólindítható” fajtájú, amivel rögzítettük ugyan az eseményeket, meg is van mind az archívumban, de valószínűleg soha nem kerül bemutatásra, mivel a mostani „Cobranco-filmek”-hez szokott közönségnek csalódás lenne, mivel mind tartalmilag, mind szövegügyileg nem felel meg a mai kor követelményeinek. A „youtuber” szót nem szeretem, nem is érzem magam annak, mert nálam ez nem volt tudatos, persze tudom, hogy divatos szóval élve az lettem.
Az egész úgy kezdődött, hogy 2008-ban elfogytak körülöttem a túrapartnerek és hiába kerestem a fórumokon társat, a szokásos sablonszöveg nem segített. Akkor azt találtam ki, hogy megpróbálok „roadmovie” stílusban bemutatni egy ilyen túrát, részletekbe is belemenve, hogy körülbelül mindenki lássa, miről is van szó. Én magam is meglepődtem, milyen sikeres lett.



B: Mit szeretsz benne? És mi motivál, hogy újabb és újabb utakra indulj?

C: Említettem, ez nálam az évek folyamán szenvedéllyé vált, megismerni a világot élőben, nem csak a képernyőn keresztül. Menni, de nem az a cél, hogy eljussak A-ból B-be, hanem a mozgás, a látvány. Kiszakadni a mindennapokból és teljesen mást csinálni, mint egyébként. Ez engem feltölt mentálisan és fizikailag is. Apai örökség, hogy genetikailag is imádom a természetet, élvezem a nap sugarát, a szél simogatását, egy patak csobogását, az ősz színeit. Furcsa módon az évek múlásával ez a motiváció csak nőtt.


B: Hogy jött a Cobranco név?

C: Ez egy többször felmerülő és visszatérő kérdés. Bár filmjeimben erről még nem beszéltem, de akik állandó látogatói a honlapom vendégkönyvének, ott mát többször esett szó róla. A név valójában egy gúnynév, ami a gyerekoromra vezethető vissza. Az egyik általános iskolás osztálytársunkat ugrattuk ezzel, a szó, az igazi nevének amolyan kifordított szinonimája volt.
Az egész húsz évig feledésbe is merült, míg nem 2007-ben regisztrálnom kellett valamilyen nicknévvel a youtube-ra és hirtelen ez ugrott be. Ennyire egyszerű, tulajdonképpen egy véletlen szüleménye.



B: Más sportokat is űzöl?

C: Gyerekoromban versenyszerűen úsztam, ezt még most is űzöm, igaz már csak hobbiból. Főiskolai éveimben aktív teniszező voltam, amit sajnos a térdeim miatt már nem igazán csinálok. Általános iskolásként profi pingpongos voltam, olyannyira, hogy még Rózsa Gyurit is legyőztem egy TV-műsorban korcsolyával a lábamon :) Mára leginkább a kerékpározáson kívül a gyalogtúrázás van jelen az életemben.


B: Útjaid közben nagyon sok információt ismertetsz meg velünk az éppen aktuális helyekről. Honnan tudod ezeket? Útikönyvekből? Netán idegenvezető vagy? :) Apropó, civilben mi a foglalkozásod?

C: Huú…hirtelen de sok kérdés… a végén az apropó mögé bújtatva a foglakozás :)
Kezdem ezzel. Amikor úgy döntöttem, hogy egy nicknév alatt regisztrálok, azzal az is eldőlt, hogy a magánszférám nem lesz publikus. Persze a filmekben „vakkantok” el dolgokat, a szemfülesek ebből rakosgathatják a mozaikot, de az Én életfilozófiám az, hogy nem az a fontos, ki vagyok, sokkal inkább, hogy mit csinálok. Úgyhogy ezt a kérdést most megint kikerülném, de hogy ne keseredj végképp el, „Nem, nem vagyok idegenvezető!”
Ami a kérdés első felét illeti, a filmek tartalmi része mindenféle, látszólag nem összeillő témakörökből áll. Az útközbeni idétlenkedésektől /amit csak közjátéknak hívok/ egészen a komoly földrajzi, történelmi és még sorolhatnám infóig minden megtalálható. Azért ilyen széles a paletta, hogy mindenki, aki a veszi a fáradságot és velem tart virtuálisan az útjaim során, megtalálja számításait a filmjeimben.
A kérdés gondolom a komolyabb témákra irányult. Ezek nagy része az érdeklődési körömből adódóan alapból is megvannak, persze hazudnék, ha azt mondanám, nem nézek utána egy két dolognak a túra tervezésekor.



B: A túráid hosszát elnézve sok szabadnap kell egy-egy ilyen útra. Hogy tudod megoldani a szabadságokat?

C: Megint rafinált a kérdés, maradjunk annyiban, hogy olyan a foglalkozásom, hogy meg tudom oldani .)


B: Vannak olyan utaid, amikor nem kamerázol?

C: Tulajdonképpen szinte csak olyanok vannak. Amikor összefutok nézőkkel, a legtöbbször az első kérdés, hogy „hol van a kamerád”. Mindeni azt gondolja össze vagyok nőve a kamerámmal. Az igazság az, hogy ez egy nagyon nehéz műfaj, ha jól akarom csinálni sokszor már az élvezeti faktor határait súrolja, ezért mára már egy-két kivételtől eltekintve csak a nagycsomagos túráim kerülnek rögzítésre, a többi maradék 80% élménybringázás, túrázás.


B: Edzesz külön a túráidra? Ha igen, hogyan?

C: Az igazat megvallva nem különösebben. Én alapvetően egy nagyon kényelmes, ha őszintébben akarom magam kifejezni, lusta ember vagyok, ami az évek folyamán csak fokozódik. A hangulatom nagyon függ az időjárástól. Sajnos a mi égövünkön a tél nem valami kellemes, sokszor van köd, szürkeség, ez engem lehangol, nincs kedvem semmihez. Viszont, ha tavaszodik, kikukucskál a nap, beindul nálam a „kémia” és mint akit besóztak, irány a hegyek. Itt visszakanyarodnék az eredeti kérdéshez, nekem minden tavasszal, az előbb említett okokból elölről kell kezdenem a sportszezont, mivel a hónapokig tartó semmittevés lenulláz.
Másfél hónap alatt „felszívom magam” a tavalyi szintre, és itt jön a válasz a „hogyan” kérdésre: Nincs hogyan! Nincs edzésterv, nincs itiner, kinézek az ablakon, süt a nap, felülök a bringára, vagy fel a bakancsot, irány ki, oszt jó napot. Egy idő múlva azt veszem észre, hogy formában vagyok.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy keményebb Alpok-túra előtt nem sűrítem tudatosan a bringázások számát, illetve az idén a Dolomitokra készülve, talán minőségileg is, külön a szintekre edzettem, de nem megszállottam, csak úgy kényelmesen :)



B: Milyen más előkészületek szükségesek, hogy megvalósuljon egy túra?

C: Először is kell egy jó terv. Régen sokkal több volt a spontán rész, talán egyik filmemben beszéltem is erről az időszakról. Volt olyan, hogy egy kereszteződésben pénzfeldobással döntöttük el merre tovább. Így szinte „véletlenül” jutottunk el először 1996-ban a Dolomitokba, ami felejthetetlen élmény volt.
Persze volt hátránya is, mivel sok volt a túrában a passzív rész, az üresjárat,a látványtalan ingerszegény tájakon tekergés kerékpárral bizony sok időt vett el feleslegesen.
Most az internet korában már célirányosan tervezünk, egyrészt kevesebb az időnk, másrészt nőttek az elvárások is.
A másik, talán még az elsőnél is fontosabb tényező, ami nem konkrétan előkészület, de a leglényegesebb része egy sikeres túrának, az időjárás belövése. Konkrétan a túra időpontjának a legoptimálisabb időhöz igazítása. Ez a legnehezebb feladat főleg hegyvidéki túráknál, de megvannak rá a bejáratott praktikák.
Természetesen a túrának van logisztikai része is, eljutás a helyszínre, parkolás, anyagi részek tervezése, de ezekről a filmjeimben elég részletesen szoktam értekezni.


B: Figyelsz a táplálkozásodra?

C: Ez talán meglepő lesz…Nem. Csak, mint itthon, sőt…talán még úgy se. Az ilyen típusú túrákon a rendszeresség nem mindig oldható meg, mivel nem hotelekben szállunk meg, ahol kilenckor a villásreggeli tálalva van.
Ami a táplálék minőségi részét illeti, régebben a spórolás dominált, most már többet járunk éttermekbe, többet ínyenckedünk is. De nincs benne tudatosság, csak ami ízlik és semmi más. Főleg nem a manapság divatos unalomig reklámozott táplálék kiegészítők, sport hülyeségek…


B: Mi nem hiányozhat? Volt már, hogy mégis kimaradt a csomagból?

C: A kérdést inkább úgy tenném fel, mi ami itthon marad. Mivel az lenne a legjobb, ha fél lakást el tudnánk vinni. De ugye a műfaj sajátosságaiból adódóan ezt nem is olyan könnyű. Ami a pakolásnál a legfontosabb, kompromisszumokat kell kötni.
Vannak persze alapdolgok: útlevél, pénz, biztosítás, meleg öltözék, profi hálózsák stb., ami zsigerből megy, de,nekem nagy hibám, hogy a részletekre nem nagyon adok, ami egyben előny is, de, ha valami kell akkor nincs ott…ebből kifolyólag nemhogy volt már, hogy kimaradt valami a csomagból, hanem mindig van. De eddig mindig megoldottuk.



B: Egy-egy túra teljesítése után mi a bevett szokásod? Lazítasz sokat vagy beleveted magad a dolgos mindennapokba?

C: A „vagy” nem jó szó, inkább az „és”.A lazításra szezonban nem nagyon jut idő, mert már ott a következő terv, a második inkább kényszer.


B: Mit üzennél azoknak, akik a sportnak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget?

C: Nagyon nem jól teszik.
Az üzenetem talán annyi, ha mást nem, gondoljanak talán egy kicsit a jövőjükre is. Statisztikai tény, hogy a mozgásszegény életmódot folytató honfitársaink 7 évvel kevesebbet élnek, mint akik sportolnak.
Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a hobbim a túrázás /akár gyalog, akár kerékpárral/ sport nélkül nem megy. Tehát össze tudom kötni a kellemest a hasznossal és még élvezem is. De tudom, sok embernek, ha nincs motiváció, csak kényszerből sportolnak /mert mondjuk muszáj fogyni/, sokszor kínszenvedés.



B: Melyik volt a legemlékezetesebb utad?

C: Furcsa módon, mindkét helyszín ugyanahhoz a régióhoz kötődik. A 2012-es első balkáni túrám, amolyan expedíciós túrának lett tervezve, de egy új korszak kezdete lett.



A másik a tavalyi Albán túrám, ami egyben egy montenegrói ismétlés is volt, ami a maga kiszámíthatatlanságával, vadságával, visszahozta a korai bringatúráim hangulatát.



Az örök szerelem, az Alpok, ami egyik évben sem maradhat ki és a szezon csúcsát is jelenti, mondhatni már-már rutinként csináljuk, mégis kiemelném a 2015-ös Célpont:Svájc túránkat, amit talán a remek idő és a leírhatatlanul gyönyörű táj miatt mindenképpen feltenném a dobogóra.




B: Van-e olyan álom helyszín, ahova nagyon vágysz, de még eddig nem sikerült eljutni?

C: Van, több is. A legkülönlegesebb, mondjuk úgy elérhetetlen szerelem a világ másik végén Új-Zéland, nyilván csak álom marad.
De nem kesergek, Európában, sőt a közvetlen közelünkben is van sok irigylésre méltó hely, ami epekedve vár :)


(Képek és videók forrása: Cobranco magánarchívum)

Akiknek az interjú olvasása közben megjött a kedve és szeretne még több videót / információt megnézni és megtudni Cobrancotól / Cobrancoról, az az alábbi linkeken tájékozódhat:

Cobranco honlapja:
http://cobranco.hu/

Cobranco Youtube csatornája:
https://www.youtube.com/user/cobranco/featured

3 megjegyzés:

ATI FILM - Vargyas Attila írta...

Üdvözletem BLePister!

Ez igen! Már rég vártam ezt az ú.n. interjút a Cobranco-val! Sok talányra kaphatott választ itt egy helyen a kedves érdeklődő, ahogy én is! A videó változatát szívesen elkészíteném!:) Ismételten köszönöm, és külön gratula Cobranco-nak!

Érdekességként, de csak mint tapasztalat a bloggal kapcsoltban, jó darabig nekem is pont ez volt a sablon a blogon, oszt átváltoztattam a -Dinamikus néztre- ott még beépített Like gomb is van illetve a kezdőoldalra egy jó rakás korábbi posztot is rakni, s így nem tűnik el a süllyesztőben....stb
Tisztelettel -ATI FILM-

BLePister írta...

Tisztelt Attila!

Köszönöm a megjegyzését és az észrevételeit!
Bizony, egy videós változata sem lenne rossz, jó ötletnek tartom!
A blogom fejlesztését is figyelembe veszem, a kedves Olvasók kényelmes eligazodásának elősegítése elsődleges az oldalon.

ATI FILM - Vargyas Attila írta...

Köszönöm a visszajelzést!